Írták rólunk
NÉPÚJSÁG:
2001. december 10.
Ötödszörre gyűltek össze a megyeszékhelyen, Marosvásárhelyen a magyar néptánc-együttesek dec. 9-én, vasárnap. Ez a Karácsonyi Gyöngykoszorú a Szabó házaspár búcsúzása egyben, és Szabó György Pál meg is kapta a vastapsot. Tíz csoport vagy együttes lépett fel. A marosludasi Hajdina csoport a Borókával “összekapcsolva” mutatkozott be, miután előzőleg Ludason és Magyarózdon szerepeltek nagy sikerrel. Marosmagyaró az ifjúsági csoportot küldte el, Mezőpanit három nemzedéket képviselő 28 párral lépett színpadra. Felléptek többek között a vajdaszentiványiak, a nyárádszeredai Bekecs táncegyüttes, a mezőbándi Komlód, a szentgericeiek pedig harminc táncost vittek színpadra. /B.D. [Bölöni Domokos]: Nem parancsol senki most? ! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 10./
2005. január 24.
Európa Marosludason
Bölöni Domokos
Marosludas tánckedvelô magyarsága és románsága, tapsoló közönsége örömmel köszöntötte szombaton a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Tóth Sándor nélkül nincs Hajdina, nincs táncmozgalom a Maros-parti városkában. Ez a karizmatikus ember maga köré tömörítette a fiatalokat, és némi tapogatózást követôen mára sikerült eredeti néptáncot járó csapatot toboroznia, szakemberek segítségét kérve tökéletesíteni a táncot.
A marosvásárhelyi Napsugár Együttes Füzesi Albertje, ez a szív és lélek táncoló erdôcsinádi higanyember a mostani motor. Tóth Sándor vallástanár. A marosludasi magyar táncmozgalom élesztése nem járt buktatók nélkül. Ahol alig párezer magyar él, nem könnyû tárt karú nagyvonalúnak, boldognak, gerincesnek, tisztának lenni. Mikor egyszer legyintett mindenre, megkeresték a diákok, hogy Tanár úr, táncolni kellene. És helyreállt egyensúlya, ôneki is, és a gyerekek szüleinek is; hiszen a ma 30-35 év közötti szülôi nemzedék az, amely kezdi látni szerepét és azon belül saját hasznát Erdélyben, s cselekvési stratégiákat emleget; mindenekelôtt azonban gondoskodik utódairól.
Marosludason megtelt a böhömnagy cukorgyári mûvház terme, román és magyar szó hangzott a magyar kultúra napján, senkit sem sértett semmi, a környék román tánckultúráját bemutató két gyermekegyüttes, az Ardealul meg a Transilvania mûsorában szeretettel ismertem föl közös motívumokat, és a házigazda Hajdina, a marosvásárhelyi Napsugár, a mezôbándi Komlós-Egerházi Együttes, a sármási Bokréta, a holtmarosiak énekesei-táncosai… – mind azt erôsítették, ami bennünket akár a mostanság hangzatos Európa-szlogen nélkül is korszerû emberekként éltet: nemzetköziségünk magyarul s románul is áll, él – éppen mert ilyenek meg amolyanok volnánk s fôleg: vagyunk.
Errôl is szólt Ábrám Zoltán EMKE- elnök rövid beszéde, a kultúrház igazgatójának kedves köszöntôje, magánbeszélgetéseim “alanyainak” nyílt dumája: Ludason a románok jól elvannak a magyarokkal, nem csak mert ezek kis létszámukkal már nem “veszélyeztetik” a nagyromán “eszmeiséget”, hanem mert ugyanúgy partnerek a mindennapokban, mint mindig is voltak…
A közkedvelt “triász”: Moldován- Horváth István tanár úr, Simon István meg Gyárfás Róbert, nemcsak a mûvelôdési házban roppantotta a talpalávalót, hanem este is zenélt, az Andrássy- telepen, ahol pedig olyan nagyszerû táncházi és báli hangulat alakult ki, ami Marosludason még soha.
Lám, mire képes huszonhat/usque harminc fiatal. Mit tud gerjeszteni egy tisztességes ember. Aki mellé odasorakozik hatvan szülô, százhúsz nagyszülô és néhány támogató (szponzor). Ôk ma is áhítattal ejtik a szót, éneklik a balladát, remegô szívvel hívják életre a szerelmet, vetítik szívünkre rapszodikusan dobogó múltunkat.
Profán kisleltár: a ludasi szülôk és támogatók, azok a drága asszonyok és tisztes férfiak, a magyar kultúra napja meg a Hajdina Táncegyüttes ötéves kis-jubileumának tiszteletére 1380 tölteléket készítettek, belôle 480 fogyott el “bent”, a hivatalos bulin, a többit “odakint dolgozták fel” a tûzrôlpattant táncosok, az Andrássy-telepen, a bálon, este hattól, nem tudni, hajnali hány óráig.
2008. nov. 26.
Három városban tart kampányzáró rendezvényt Szakács János és Brassai Zsombor a 4-es képviselői választókörzetben: Marosludason, Radnóton és Dicsőszentmártonban.
A marosludasi kampányzáró rendezvényre szerdán, november 26-án kerül sor a marosludasi művelődési házban 18 órai kezdettel. Fellép a Hajdina Néptáncegyüttes a Bor dicsérete című előadásukkal. A rendezvény után fellép Dj Badi Székelyudvarhelyről, aki fergeteges bulit ígér az egybegyűlteknek.
2008. aug.23.:
A marosludasi Hajdina tánccsoport
|
<!–
|
–>
|
Közös névjegy
Pünkösdvasárnapon tartották a VI. Marosludasi Kárpát-medencei Gyöngykoszorú néptánc-találkozót, csaknem kétszáz táncossal. A Hajdina néptáncegyüttes augusztus 17-22. között a Summerfest 2008 Nemzetközi Folklórfesztiválon és Népművészeti Vásáron (Százhalombatta-Ráckeve-Tököl) a vajdaszentiványi hagyományőrző táncegyüttessel képviselte Romániát. Huszonkét ország táncosainak társaságában vitték színpadra a népi tánc varázslatos mozzanatait. A Hajdina Holtmaroson és a Korond melletti Árcsófürdőn a fazekasvásár és népművészeti sokadalom alkalmával új, tematikus műsorával aratott sikert. A Teremtés első, hatodik és hetedik napja – ez a műsor címe. Az események néptáncbeli “kivitelezése” – kalotaszegi, modern és küküllőmenti táncokkal – lenyűgözött mindenkit, újságolta Tóth Sándor, az együttes vezetője, a marosludasi városi művelődési ház igazgatója, aki nem mellesleg hittantanár is: az ő ötlete nyomán alkotta meg Csatlós Csaba a produkciót. – A hajdinások ebben a műsorban többször is már-már művészi szinten alakítanak. A summerfesti sikeres szereplésüket az idén még kiemelkedőbb koronázta. A dunai vendégszereplés előtt az észak-magyarországi Ózdon is táncoltak (15-17-én), méghozzá a Ludashoz közeli Magyarózd idős hagyományőrző dalosaival-táncosaival, hiszen a két azonos nevű helység testvértelepülési kapcsolatban áll egymással. Augusztus 19-én leutaztak Nagydorogra, meglátogatni barátaikat, akikkel négy éve ápolják a baráti, táncos-testvéri kapcsolatot.
– Maros megye nyugati csücskében, ott, ahol Aranyosszék, a Küküllőmente és a Mezőség “megérinti” egymást, fekszik a kis város, Marosludas. Itt, 1999-ben Tóth Sándor hittantanár úr jó földbe szórta a magyar folklór csíraképes magvait. Megalakult a Hajdina néptánccsoport. A hajdina mint növény, sokoldalúsága miatt: igen értékes vitaminforrás. A népi gyógyászatban és az élelmezésben egyaránt jelentős szerepet képvisel. Színpadi alakításainkban társaimmal ilyenszerű feltöltődést, életerőt szeretnénk sugározni. Településünk magyar lakosságának egy része – jó száz éve – a Kárpát-medence 16 vármegyéjéből lett telepítve. Már csak azért is természetes, hogy Erdély valamennyi folklórzónájának (Kalotaszeg, Mezőség, Küküllő-, Nyárád- s Maros mente, Csángóvidék) táncrendjeit megismerjük, s megpróbáljuk továbbadni. Időközben külföldi baráti szálak is szövődtek. Négy éve eljutottunk Magyarországra. A tavaly augusztusban pedig a Summerfesten (Budavára, Százhalombatta, Ráckeve, Tököl) húsz ország huszonnyolc táncegyüttesével együtt táncolhattunk. Az idei hasonlóan pompás seregszemle volt. A Hajdina koreográfusai: Csatlós Csaba és Füzesi Albert, a Maros Művészegyüttes táncosai. A menedzser pedig ki is lehetne más, mint Tóth Sándor, róm. kat. hittantanár.
B.D.
|
2010. JÚLIUS 13.:
Akik ott voltak a csíksomlyói Nyeregben
|
<!–
|
–>
|
Ludas és Marosfelfalu táncos magyar fiataljai vettek részt megyénkből a július 3-án tartott Ezer székely leány találkozón. Tóth Sándort, a ludasi Hajdina néptáncegyüttes vezetőjét élményeiről kérdezem.
– Mindjárt egy találó idézettel kezdem: „A női minőség tiszteletének legnyilvánvalóbb helyén, Csíksomlyón ünnepeljük meg az Ezer Székely Leány Napját, Sarlós Boldogasszony ünnepének idején. Ezen esemény számunkra több mint egy fesztivál, ez: össznépi mulatság. Hiszem, hogy magyar táncaink napjainkban sem csak a mulatságot, a bulit szolgálják. Itt, a csíksomlyói Nyeregben a zenénkben, táncban, dalban való megmutatkozásunknak van szakralitása is. …Ez az a hely, amely mágnesként vonzza a ma embereinek tömegeit, ahol feladatokat kérünk és kapunk, ahol legnemesebb vágyaink támogatást nyernek, ahol személyes, családi vagy kollektív betegségeinkből gyógyulunk. Itt lehetőségünk van táncolt, zenélt, énekelt anyanyelvünkön szólni égijeinkhez, földijeinkhez.” Ezt András Mihály, a Hargita Székely Nemzeti Együttes vezetője mondotta a tavalyi, június 14-i találkozón. Idén a Hajdina néptáncegyüttes Magyarózdi mulatság című összeállításával vett részt a rendezvényen, a marosfelfalui Bíborka pedig vajdaszentiványi táncokkal lépett fel.
– Milyen tanulsága lehet a nagyszabású sereglésnek?
– Hányan olvasták az 1931. június 7-én elhangzottakat?! „…néhány éve már annak, hogy kiadták a jelszót: le kell szégyeníteni ezt a népet, s akkor könnyű lesz vele elbánni. …Ha sok időbe kerül is, szőjétek, fonjátok, varrjátok magatok a ruhát …Lám, így szerzi vissza a szőttes ruha a nagyanyák szép örökségét: a művészi lelket, munkaszeretetet, takarekosságot és szorgalmat.” (Csíki Lapok) Az első Ezer Székely Leány Napján elhangzottak ma még inkább időszerűek. Még ha nem is a lányok vagy édesanyák, nagymamák szövik, varrják ma a szőttest. A harmadik Ezer Székely Leány Napját a közel 500 éves búcsú – Sarlós Boldogasszony búcsúja – napján tartották. Ilyenformán bizonyos üzletszerű színt is kaphatott, bár a találkozó eredeti céljai; „1. a régi székely viselet, 2. a régi székely dalok, 3. a régi székely táncok feledéstől megmentésének és divatba hozásának s a résztvevőkben a vallás-erkölcsi érzés és az együvé tartozás érzése ápoltassék” – semmit sem változtak. Jól tudhatta mindezeket a csíkmadarasi csendőr őrmester, amikor 1933. június 29-én szétoszlatta a székely leánynapra készülő ifjúságnak az iskola termében tartott próbáit. Az idei találkozót társszervezőként Hargita Megye Tanácsa Kovászna Megye Tanácsával karöltve vállalta. Maros Megye Tanácsa nem csatlakozott hozzájuk. Elmaradtak olyan tánccsoportok Maros megyéből, amelyek annyiszor képviselték méltóképpen megyénket. …Talán őket is kísértik a már az első találkozón elhangzottak?!
– Feltöltődhettek magyarsággal…
– A marosfelfalusi Bíborka és a marosludasi Hajdina néptáncosok élményeit irigyelhetik is. Hogy jövőre is ott lehessenek, azért tenni fognak. Amit itt érzékeltetni próbálok, árnyéka sem annak, ami ott fenn vár, amit meglelsz … És a találkozás maga! Nemcsak erdélyi, hanem az anyaországból érkező magyarokkal, s sok más néppel. Igen, ezt nevezzük össznépi mulatságnak. Amennyiben meg lehetett számolni, csak az aranykapun 1878-an léptünk át, táncosok. Hasonló szép élményben részesültek a hajdinások korábban, június 12–13-án, Besztercén, az országos etnikum-néptánctalálkozón, ahol a magyar kisebbséget képviselték. Akkor a hazai etnikumok színes tömegében kellett sikerre vinnünk a magyart. Küküllőmenti táncainkat, melyeket Both József és Both Zsuzsa fogott keretbe Magyarózdi mulatság címmel, a közöség elismeréssel, nagy tapssal fogadta.
– Lesz-e vakációja a Hajdinának?
– A nyár folyamán sem lesz megállás. Július utolsó hete folyamán a mezőségi Melegföldváron készülünk az újabb táncok megismerésére, elsajátítására. Augusztusban a parajdi, majd az árcsói fazekasvásár vendégei lesznek a ludasi fiatalok.
Bölöni Domokos
|
2010. aug. 21. :
Hajdináéknál nincs megállás
|
<!–
|
–>
|
– Az Ezer Székely Leány Találkozója után úgy tűnt, pihenő következik, de az élet rácáfolt erre is: kiderült, hogy Felsősófalván a XVI. Székelyföldi Tánctábor keretében népzeneoktatás is folyik. A tavaly januárban hegedülni tanuló „hajdinások” (HARICSKA) hatan, Fekete Erzsébet informatikus tanárnő kíséretében Sinkó András tanítványaiként hét napon át mélyültek el a hegedülés tudományában – meséli Tóth Sándor, a marosludasi Hajdina néptáncegyüttes vezetője. – A következő héten viszont Both József ajánlata a Mezőségre, Melegföldvárra csalogatott. Előadás, tánc- és énektanulás, találkozás a neves földvári adatközlő énekessel, Eszti nénivel… Mennyi élmény! És augusztus sem bizonyult „engedékenyebbnek”: nyolcadikán előbb Holtmaros, majd Parajd meghívottai voltunk.
Aztán az Istenanya mennybemenetelének ünnepén, 15-én következett az immár harmincharmadik Árcsói Kerámiavásár. Mi csak negyedik éve járunk oda, hogy fiaink újból meg újból megcsapkodják csizmaszárukat, megpörgessék lányainkat, ahogyan csak ők tudják. De még a korondi fazék és tányér vagy váza is másként formálódik azóta, vélte egyik barátunk. „Életvízzé” válik az árcsói borvíz is, és a fúvószenekarok – a fehéregyházi, parajdi és korondi – harsonája úgy tölti be a fenyvest, hogy másnap is hallani vélik az arra járók. A korondi, sófalvi, parajdi meg pálpataki táncosok nem csak sóvidéki táncokat lejtettek, annak dacára, hogy e táncok lendülete a hegyi ember rugalmas járását, délceg tartását tükrözi vissza a színpadról – az anyaországi testvértelepülések is ugyancsak kitettek magukért, valamennyiünk ereiben megpezsdítették a magyar vért. Dalaik, a citerások zenéje, éneke még mindig itt zeng fülünkben.
És azután sem lazsálhattunk: Székelyudvarhelyre utaztunk, az I. Szent István Napok rendezvényeire. A 21-i, szombat esti programsorozatban fél nyolctól hatvan percen át Kalotaszegtől a Küküllő-mentén keresztül, a Maros völgyén fel szemet, szívet gyönyörködtető táncokkal szórakoztatták a marosludasi ifjak székely hon megannyi odalátogatóját. Erdély valamennyi tájegységének táncait vittük színpadra, énekszóval és hegedűn is játszva. Különben e felkérés az elmúlt évek árcsói szereplésének gyümölcseként érett meghívássá. Oroszlánrészt vállalt ifjaink felkészülésében a frissen érkezett új zenetanár, Kiss Ildikó kolleganő.
– Most azért megérdemelne egy kis üdülést a Hajdina…
– A tisztes helytállás jutalmaképpen táncosaink szeptember második felében a Nagyvárad melletti Félixfürdőn „lazítanak”. Persze az ottani nyári kert szombat esti műsorában a néptánc-show is helyet kér! Utána jöhet az új iskolai tanév, és egyben a minden tánctudásunkat felmérő IV. Erdélyi Antológia, amelyet októberben rendeznek Kolozsvárott.
Bölöni Domokos
2009. május 24.
Templomszentelés Marosludas-Andrássy-telepen
A Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen május 16-án szentelte fel Jakubinyi György érsek a Boldog Gizella tiszteletére épített templomot. Amint február 15-i előzetesünkben már olvashatták, a hívek több mint százéves álma valósult meg ezen a napon. Az ünnepet megelőző áldozatos munkáról, a ludasi plébánia történetéről Sólyom János akkor már beszámolt.
A szentelési szentmisén és az ünnepségen részt vett a passaui Gerhard Hettler püspöki megbízott a szentté avatási ügyekben, Virgine Lentner főnökasszony és Sidonia Eberl nővér, aki egy fedél alatt lakik Boldog Gizella ereklyéivel (Passau-Niedernburg), Niederbüren, Oberbüren, Niederwil (Svájc) plébániák küldöttei: Guido Oberwieler és felesége, Zita asszony, Hanz-Ruedi Sturz és Bea asszony, a Heves megyei Ludas község, valamint Lippó, Úrhidakaposvár, Egerág, Nemeshany, Zselickislak. Szászmedgyes képviselői Harai Pál vezetésével érkeztek, eljött Sándor Tivadar, az arad-gáji Boldog Gizella-templom plébánosa is, és természetesen a testvéregyházak képviselői és a város polgármestere is megtisztelték jelenlétükkel az eseményt.
Ambrus Vilmos plébános a szertartás megkezdése előtt a templom bejáratánál köszöntötte a vendégeket, és megköszönte az anyagi és erkölcsi támogatást mindenkinek, aki valamivel hozzájárult a templom felépítéséhez: a templomot Esztány Győző csíkszeredai műépítész tervezte, a tetőzet és a faanyag Kocsag Csabának (Gyergyóalfalu) köszönhető. A feszület, oltár, ambó, papi szék, ministránsok padja, gyertyatartók Anton Huba Mäntele bajorországi művész munkája. A két harangot Lázár Imre (Székelyudvarhely) öntötte. A Boldog Gizella-dombormű Vetró András kézdivásárhelyi szobrászművész alkotása, a szentségházat Kolumbán Árpád ötvösművész készítette Hunyadi László szobrászművész marosvásárhelyi műhelyében. Ezt követően László Noémi Wass Albert Üzenet haza című versét szavalta el.
Jakubinyi György érsek bevezető beszédében felhívta a figyelmet az esemény jelentőségére: a millenniumi évben templomot szentelünk, ez azt jelenti, hogy van igény rá, van élet és reménység az erdélyi katolikusokban. A templom titulusa pedig ugyancsak beszédes: szent életű őseink közül választotta az egyházközség. A prédikációban hangsúlyozta a példa fontosságát korunk embere számára, akit pusztán szép beszéddel nem lehet Krisztushoz vezetni, a hit útján megtartani. Ma, amikor a család emberi és keresztény értékeit oly sok irányból támadják, és nem az élet továbbadásának, hanem sokszor a gyilkosságnak a helye, Boldog Gizella mint a családi életet valóban szentségi módon megélő családanya és királyné áll előttünk. Majd az érsek az egyház pünkösdi megalakulásának eseményeit idézve hangsúlyozta, hogy bár örömre ad okot minden új templom fölszentelése, nem az épület az igazán fontos, hanem az élő közösség. A közösségnek pedig nem a létszáma adja a valódi méretét és mértékét, hanem a szeretet. A kis telepi közösség tanúságot tett erről a szeretetről azzal, hogy vállalta a templomépítéssel járó áldozatokat, hogy az ünnepséget az azt megillető méltósággal és gonddal előkészítette, és azzal, ahogyan az odaérkező és együtt ünneplő vendégeket fogadta.
 A szentmise után a templom előtti téren a fiatalok kulturális műsora következett, melyet Kovács Norbert szavalata nyitott meg (Reményik Sándor: Kövek zsoltára), majd fellépett a marosludas-Andrássy-telepi Hajdina táncegyüttes (Tóth Sándor hitoktató vezetésével), a Haricska hegedűzenekar és a medgyesi Kolping-csoport.
A templomszentelés szertartásáról bővebben a liturgikus rovatban (4. oldal). (Kép és szöveg Farmati Anna)
|
Hajdina's Blog 